Karácsonyi klasszikus: mézeskalács

No, ha már túrom a fríblog tárolt változatát, akkor hadd másoljam be az örök karácsonyi klasszikust, amit mindig, minden évben megsütünk (jellemzően többször is):

Míra-féle mézeskalács

  

 75 dkg liszt

 35 dkg porcukor

 5 dkg vaj/margarin

 4 tojás

 4 evőkanál méz

 4 teáskanál szódabikarbóna

 2 kávéskanál őrölt fahéj

 1 kk őrölt szegfűszeg

 csipet só 

Minden hozzávalót összegyúrni. (Nem érzékeny, ha nincs időd, elvan a hűtőben sokáig. Nagyon sok lesz belőle.)

180 fokon süss egy pár próba darabot kb. 5-10 percig. (enyém sütőben ez hat perc közepes fokozaton). Majd látni fogod, hogy mennyire barnul. Világosra kell sütni, mert a méztől hamar megbarnul, és meg is keseredik.

Amikor kiveszed, várj vele egy kicsit, mert lehet, hogy nagyon puhának találod és nem tudod leszedni a tepsiről. Ahogy hűl, keményedik, jobban lejön. Aztán majd újra megpuhul. Törd ketté és látod a közepén, hogy megsült-e.

Ha száraz, süsd kevesebb ideig, ha nyersnek gondolod, vagy süsd tovább vagy süsd magasabb hőfokon. (ez csak az első sütésnél macera, ha megvan a hőfok, meg a perc, akkor nagyon haladós)

Díszítés(máz):

1 tojásfehérje és 12 dkg porcukor, sokáig verni.

Nem kell rásütni, egy éjszaka alatt rászárad. De az ételfestékes valami miatt tovább szárad, de ha nincsen benne ételfesték, akkor nagyon szép fehér lesz a máz.
A habot felvered és ebbe kevered a porcukrot. A cukrot legalább háromszor szitáld át.  Eldugul a zacsi, ha nagy szem cukor kerül bele.

Sima sütőpapírra teszem őket, egyszerre több tepsit töltök meg sütés előtt, mert a sütése nagyon haladós. Rendesen terpeszkednek sülés közben, nem szabad sűrűn rakni.

Fém sütisdobozban tartom őket, akkor nem száradnak ki.