Nem is tudom, van-e olyan ember körülöttem, aki ne szeretné a lángost. Az más kérdés, hogy sok étrendbe nem illeszthető be, mert glutén, meg olajban sült, meg tejföl, de még aki a diétája miatt nem eszi meg, még az is szereti egyébként. Most magamról (is) beszélek, mert máskülönben én is tartózkodom a fogyasztásától, de mivel ezt én sütöttem, nem lehetett nem megkóstolni.
Honnan ered a lángos szeretete? Gyanítom, mindenki életben megvan ennek az origója. Vagy a nagymama sütötte serényen mindenki kedvére, vagy a strandon tömtük magunkba kiskölyökként kétpofára nagy élvezettel. Ez a magyarok madeleine-ja.
Na, de gondolom, az okfejtések helyett inkább a receptet szeretnétek olvasni, tessék parancsolni, semmi bonyolult:
Kell hozzá:
- 75 dkg liszt
- 4 dl langyos víz
- 3 dkg friss élesztő
- 2 tk. só
Nagyon forró olajban kell sütni. Nem nyújtottam, hanem csak kis gombócot téptem a tésztából, és a kezemmel húztam szét minél vékonyabbra. De aki precíz, vékonyra ki is sodorhatja. Meglepetés! én nem vagyok precíz.
A feltét hagyományosan szétnyomott fokhagyma olajban, rá tejföl. De a sajttól kezdve a nutelláig bármit rápakolhatunk (mondjuk a mogyorókrémet ne a fokhagymára közvetlenül... bár ki tudja).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit főztél ki?